Mekkora korrózióállóság várható a galvanikus horganyzott bevonatoktól?
A galvanikus horganyzás napjaink egyik legelterjedtebb korrózióvédelmi eljárása acél és vas alapanyagú alkatrészek esetében. A megfelelően kialakított cinkbevonat hosszú távon védi az alapfémet a környezeti hatásokkal szemben, jelentősen növelve az alkatrészek élettartamát és üzembiztonságát.
A felhasználók és tervezők részéről gyakran felmerül a kérdés: mennyi ideig képes megvédeni a horganyzott bevonat az alkatrészt a korróziótól? A válasz több tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabbak a bevonat vastagsága, az alkalmazott utókezelés és a felhasználási környezet.
Hogyan védi a cink az acélt?
A galvanikus horganyzás során elektrokémiai úton cinkréteg kerül az acél felületére. A cink kettős védelmet biztosít:
- Fizikai védőréteget képez az alapfém és a környezet között.
- Elektrokémiai (katódos) védelmet nyújt, mivel a cink az acélnál kevésbé nemes fém.
Amennyiben a bevonat megsérül, a cink továbbra is védi az alapfémet, és először maga korrodál el. Ez a tulajdonság teszi a horganyzott bevonatokat különösen hatékonnyá ipari környezetben.
Mi befolyásolja a korrózióállóságot?
Bevonatvastagság
A korrózióállóság egyik legfontosabb tényezője a kialakított cinkréteg vastagsága.
Általánosságban elmondható, hogy vastagabb bevonat esetén nagyobb mennyiségű cink áll rendelkezésre a korróziós folyamatokkal szembeni védelemhez, így hosszabb élettartam érhető el.
A szükséges rétegvastagság meghatározásakor figyelembe kell venni:
- a felhasználási környezetet,
- a várható élettartamot,
- az iparági előírásokat,
- az esetleges vevői specifikációkat.
Passziváló rétegek
A korszerű galvanikus horganyzás szinte minden esetben passziválással egészül ki.
A passziváló réteg jelentősen javítja:
- a kezdeti korrózióállóságot,
- a fehérrozsda kialakulásával szembeni ellenállást,
- a bevonat esztétikai megjelenését.
A modern iparban egyre inkább a környezetbarát Cr(III) alapú rendszerek terjedtek el, amelyek megfelelnek a RoHS és más nemzetközi előírások követelményeinek.
Környezeti hatások
Nem minden környezet jelent azonos korróziós terhelést.
A bevonat várható élettartamát jelentősen befolyásolhatja:
- a levegő páratartalma,
- a hőmérséklet-ingadozás,
- az ipari szennyezőanyagok jelenléte,
- a sós vagy tengeri környezet,
- a vegyi anyagokkal történő érintkezés.
Az agresszívebb környezetekben általában nagyobb bevonatvastagság és fokozott korrózióvédelmi rendszer alkalmazása szükséges.
Mi a különbség a fehérrozsda és a vörösrozsda között?
A horganyzott felületeken két eltérő korróziós jelenséggel találkozhatunk.
Fehérrozsda
A fehérrozsda a cink korróziós terméke.
Megjelenése általában:
- fehéres,
- szürkés,
- porózus lerakódás formájában történik.
A fehérrozsda kialakulása még nem jelenti az alapfém korrózióját, ugyanakkor arra utal, hogy a cinkréteg már reakcióba lépett a környezettel.
Vörösrozsda
A vörösrozsda már az acél korróziójának jele.
Megjelenése azt mutatja, hogy a cinkréteg védőhatása helyileg vagy teljes egészében megszűnt, és az alapfém közvetlenül érintkezik a környezettel.
A korrózióvédelmi rendszerek tervezésénél ezért a cél a vörösrozsda kialakulásának minél hosszabb ideig történő megakadályozása.
Mi a sópermet vizsgálat?
A korrózióállóság összehasonlításának egyik legismertebb módszere a sópermet vizsgálat.
A vizsgálat során az alkatrészeket szabványosított körülmények között, sós ködnek teszik ki, és megfigyelik:
- a fehérrozsda megjelenésének idejét,
- a vörösrozsda kialakulását,
- a bevonat állapotváltozását.
A sópermet teszt lehetővé teszi különböző bevonatrendszerek összehasonlítását, azonban fontos tudni, hogy a vizsgálat eredménye nem azonos a valós környezetben várható élettartammal.
A sópermet vizsgálat elsősorban összehasonlító célokat szolgál.
Hogyan választható ki a megfelelő korrózióvédelmi rendszer?
A megfelelő felületkezelés kiválasztása során az alábbi kérdéseket érdemes megválaszolni:
- Beltéri vagy kültéri alkalmazásról van szó?
- Mekkora várható élettartam szükséges?
- Van-e sóterhelés vagy vegyi terhelés?
- Milyen iparági előírásoknak kell megfelelni?
- Szükséges-e további festés vagy bevonat?
A helyesen megválasztott bevonat jelentősen csökkentheti a karbantartási költségeket és növelheti az alkatrészek üzembiztonságát.
Összegzés
A galvanikus horganyzás hatékony és gazdaságos megoldást kínál az acél alkatrészek korrózióvédelmére. A korrózióállóság mértékét elsősorban a bevonat vastagsága, az alkalmazott passziválás és a felhasználási környezet határozza meg.
A megfelelő technológia kiválasztásához célszerű már a tervezési szakaszban figyelembe venni a várható környezeti terheléseket és a kívánt élettartamot. A szakszerűen kialakított horganyzott bevonat hosszú távon megbízható védelmet nyújt az acél alkatrészek számára, hozzájárulva a berendezések és szerkezetek üzembiztonságához.